A leggyakrabban alkalmazott tetőfedési típusok hornyolt cserépből készülnek, mert könnyen, viszonylag egyszerűen felrakható a cserép, a nagy elemek egy rétegen való elhelyezkedése kisebb alátámasztást igényel.
A cserepek az oldalukon végigfutó horonnyal mindenféle kötőanyag nélkül, szárazon kapcsolódnak, míg a cserép orra a lécezésre van beakasztva. A sarkok minden esetben átfedéssel készülnek. Attól függően, hogy milyen típusú tetőszerkezettel állunk szemben a cserépfedést különböző technikák szerint alkalmazhatjuk.
Ha nincs fémlemez ereszszegély, akkor az első sor cserép alá egy lécet nem lapjára, hanem élére állítva szögeznek a szarugerendákhoz, s csak utána kezdik el felrakni a cserepeket. Amennyiben van ereszszegély, akkor erre nincs szükség minden különösebb előkészület nélkül kezdődhet a cserépfedés.
Amennyiben nyeregfedélről beszélünk tűzfalcsatlakozással, akkor a cserépfedést felülettel szembeállva jobb oldalon kell kezdik meg. A cseréphornyok ekkor a balra haladást teszik lehetővé, a cserép felemelése nélkül. Ha olyan lehetőség van, hogy a tetőszerkezet közepén kell kezdeni a cserpezést, akkor előfordulhat, hogy a széleken keskenyebb cserépre lesz szükség.
Ezt leginkább sátortető típusú tetőszerkezeteknél alkalmazzák, ám ilyenkor elkerülhetetlen a cserepek felemelése a hornyok összekapcsolása céljából. Kontyfedésnél pedig szintén jobbről kezdik meg a cserépfedést, attól a szarufától amelyik teljes hosszúságú. A hornyolt cserép használatánál a lécezést már előre, a tetőszerkezet elkészülésének utolsó fázisaként teszik meg, a felrakni kívánt cserép méretéhez igazodva.
